Egy megvalósult álom
Diákcsoport Madridban
2023. November 18-23
„Az utazás és másokkal való találkozás olyan szintű megértést tesz lehetővé az emberek között, amire semmilyen más módszer nem képes: nézeteken, kultúrákon, nemzeteken, vallásokon és focicsapatokon átívelően. A világ jobb hellyé válik azáltal, ha többen utaznak, ha megismernek másokat, és ha a sajátjuktól eltérő gondolkodásmódokra is nyitottak.” /Gunnar Garfors felfedező/
Egy valóra vált álom, és annál is több…
November 18-án 23 spanyolos diákkal és zenetanár kollégámmal együtt vágtunk neki az egyhetes kalandnak Madridba. Számos iskolával megpróbáltam kapcsolatba lépni, az csak hab a tortán, hogy sikerült egy Waldorf iskolával közös projektet összehozni. Már az előkészítés is remek kihívás volt, többhónapos aktív levelezés előzte meg az indulást. Spanyol vendéglátóink lelkesek voltak, ám az előre szervezés számunkra bizonyult fontosabbnak. Többnyire mi találtuk ki, mi legyen az egyhetes ottlétünk menete, ők pedig hozzátették a maguk részét, így mint egy kirakósjáték darabjai állt össze szépen minden. A gépünk délután szállt fel és estére érkeztünk meg Madridba, így a csoport nappal és sötétben is szerzett repülős élményeket. Öt olyan diák is volt, aki először ült repülőn, ők szerencsére az ablak mellett gyönyörködhettek a felhők feletti kilátásban. A spanyol családok nagy meglepetésünkre hatalmas terülj-terülj asztalkámmal fogadtak minket késő este, ezzel is megalapozva a jó hangulatot. A diákok közül tizenhárman családoknál, tizen pedig szállodában laktak, velünk, tanárokkal együtt. Az iskolába negyedóra kényelmes sétával jutottunk be, aminek ideje a napfelkeltére esett, így abban a különleges élményben volt részünk nap mint nap, hogy sötétben indultunk, vörös lett az égalja, s mire beértünk, felkelt a Nap. A közös zenei projekt keretében minden reggelt énekléssel kezdtünk, zenetanárunk, Balázs többféle nemzet dalaiból kötött színes csokrot. A 60 fős spanyol-magyar kórus zárásként koncertet adott a dalokból, melyek közt volt szerb, afrikai és természetesen magyar és spanyol ének is. A közös zenélés mellett diákjaink órákat látogattak, délután pedig szervezett programok és szabadidő váltogatták egymást. Ennek arányát érezhetően sikerült jól eltalálnunk, volt, hogy a spanyolokkal együtt mozogtak kisebb-nagyobb csoportokban, parkban ülve piknikeztek, beültek kis éttermekbe, hogy megkóstolják a helyi finomságokat. Amikor pedig a spanyol vendéglátók nélkül töltöttek időt, vége-hossza nem volt az élmények megosztásának. A családok, akiknél laktak, igazán kitettek magukért, programokat szerveztek, finom ételekkel készültek, és ha a gyerekek későn végeztek az esti városnézéssel, szívesen eljöttek értük a városba. A nyelvvel ügyesen boldogult mindenki, olykor angollal egészítették ki mondandójukat, ami pedig a spanyoloknak jelentett élményt és lehetőséget az idegennyelv gyakorlására. Mindenki rengeteget fejlődött, a hetünk végére bátran kérdeztek, beszélgettek bármiről, jól boldogultak különböző hétköznapi helyzetekben.
Hogy mit viszek magammal ebből a csodálatos hétből? Volt egy álmom, hogy mennyit fognak ebből profitálni a diákok, és már az álmomban is magasra tettem a mércét. A valóság azonban minden álmomon túltett, mert ezekkel a gyerekekkel megsokszorozódott a betett energia. Ha a megvalósítás száz egységnyi energiát kért, akkor legalább ötezernyit kaptunk vissza belőle. Amit megélhettek a gyerekek, élményt, vendégszeretetet, barátságot, emberséget, megoldásokat nehéz helyzetekben, azt viszik magukkal spanyol társaikkal együtt, bárhová is mennek. Mind többek lettünk, egy nagy pozitívumot hoztunk létre a világban, ami örökre a miénk, ezután bármikor visszanyúlhatunk a közösen megélt kaland ajándékaihoz.